 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
LAPUA - CSAK TERMÉSZETESEN |
 - avagy "környezetbarát" vadászlövedékek
Bizonyos "csoportok" Franciaországban és Amerikában állítólag nem nézik jó szemmel az ólomtartalmú lövedékekkel elejtett nagyvadat, és annak húsát nem is szívesen használják
fel. Az ilyen és ezekhez hasonló pletyka szintű szélsőséges hírek sejteni engedik a vadászatban használatos ólom nélküli lövedékek jövőbeni fontosságát.
A teljesen "ólommentes" vadászlövedékek várhatóan egyre bővülő skálájából példaként pusztán kettőt szeretnék kiemelni. Tudomásom szerint az elsők egyike volt a piacon az amerikai illetőségű Barnes Bullet cég, amely X-Bullet néven nagyobb mennyiségben, szériában kezdett gyártani tisztán rézötvözetből készült, ólmot nélkülöző lövedéket.
Az X-Bullet parányi, ám kellően hosszú "furat"-tal rendelkezik a lövedék elülső részén, amely a becsapódást követően négy sziromra nyílik, és a szirmok még erős csonttalálatnál sem szakadnak le, így a lövedék eredeti tömegét a becsapódást követően is csaknem teljes egészében megőrzi. Jó ballisztikai együtthatóval (BC), kellően áramvonalas, tehát elegendően napos röppályával, jó sebesség- és energiatartással rendelkezik.
A gyakorlati tapasztalatok viszont meglehetősen megoszlanak. Van, aki esküszik rá, van, aki
panaszkodik, hogy esetenként kevés vért hagy.
A magam részéről .30-06-os kaliberben a 165 gr (10,7 g) változatát használtam idehaza és Afrikában. Egyetlen esetben tudtam kivenni a gyönyörűen szirmokra nyílt maradványtestet a nagy testű, öreg kudubikámból, amelynek túloldali lapockája mögött a bőrt már nem volt ereje átütni. Ám a lövedékhatás - ilyen nagy testű vadban - kifogástalan volt, hisz a bika csak néhány ugrást tudott tenni, és elfeküdt. Ugyanakkor veszítettem el vele blatton lőtt szarvasborjút, ami után egyetlen csepp vért sem találtam. Napok után leltem meg a szagáról, alig száz méterre a rálövés helyétől, igaz, sűrű, erősen fedett terepen.
.php&thsize=200) 9,3x62 kaliberben a 250 gr-es (16,2 g) változatot próbáltam vaddisznóra -
megelégedésemre. Azonban több kritikát hallottam, hogy lágylövésnél nincsenek megelégedve a lövedékhatással.
Az utóbbi időben folyamatosan javítottak rajta, és megjelent a gyűrűkkel ellátott TSX (Triple Shock) változat. A gyűrűk révén a csőben csökken a súrlódás, és gáznyomás-növekedés nélkül emelkedik a kezdősebesség ugyanazzal a lőportöltettel. A lövedéken ugyan nem látható, de speciális bevonatot kapott, ami tovább csökkenti a súrlódást, és megakadályozza a nagy sebességnél könnyen kenődő rézötvözet lerakódását a csőben.
Az új TSX lövedék a régivel szemben, már alacsonyabb becsapódási sebességnél is megfelelően
deformálódik, ami eléri a kaliberátmérő kétszeresét. Jelenleg a PMC és a Federal cég szereli az új Barnes lövedéket, a régi lövedéktípus gyártását pedig feltehetően idővel megszüntetik vagy minimalizálják.
A másik felettébb érdekes ólommentes lövedék, amelyről már megjelenésekor legendák keringtek,
a Lapua Naturalis. Információim alapján két lelkes fiatalember találta ki a lövedéket, és ennek szabadalmát vásárolta meg a finn Lapua cég, a mi viszonyaink között meglehetősen borsos áron.
A lövedék fúrt hegyű, rézötvözetből készült, a furatot pedig műanyag hegy zárja le.
A lövedéket sokáig próbálgatták, mivel expanzióját a műanyag heggyel zárt furat indítja el, és a
deformált felület nem tagolódik szirmokra, hanem "valódi" gombaalakot ölt. Vagyis a furat nagyságát,
mélységét, a lövedék csúcsának kialakítását, a rézötvözet öszszetevôit a kísérletek során harmonizálni kellett, a megfelelő expanzió, ölőerő, áthatoló képesség és más fontos szempontok eléréséhez. A lövedék felépítéséből és alakjából egyértelműen kiderül, hogy a fejlesztés folyamán elsősorban a célballisztikai jellemzők kerültek előtérbe. A gyakorló vadászok szemszögéből nézve, a lövedék lehető legjobb hatásmechanizmusának elérésére törekedtek, bizonyos értelemben talán egy
kicsit a röppálya-jellemzők rovására is. Persze ez, mondjuk, a jávorhajtásokon, egyáltalán nem
jelent semmilyen hátrányt.
A lövedék igen erős, vaskos csöves csontok találata esetén - mint amilyen a jávorszarvas vastag felkarcsontja - sem esik darabokra, és garantált a kiváló mélységi hatás.
(A cég a honlapján jól illusztrált videóval mutatja be a lövedék "működését".)
A lövedéktípus megjelenését követően rövid időn belül kifejlesztették az LR (Long Range =
"hosszú távú"), vagyis a "távlövő" változatot. Sokat javítottak a lövedék légellenállásán, úgynevezett
csónakfarral látták el, némileg csökkentették a lövedéksúlyt az adott kaliberen belül, a korábbi
típushoz képest. Valójában tehát a lövedék kedvezőtlen tulajdonságait megváltoztatták, gyakorlatilag
teljesen kiküszöbölték, és így a röppálya laposabb lett, a lövedék jobban tartja a sebességét,
energiáját. Azaz, amennyiben néhányszor "hosszabb" lövésekre kényszerülünk, a távolabbi célpontba is laposabb röppályán, megfelelő sebességgel, kellő energiatöbblettel csapódik be a lövedék.
.php&thsize=200) Jómagam 9,3x62 kaliberben használom a 14,3 g LR változatot, és kezdeti tapasztalataim alapján meglehetősen sokat várok tőle. Eddig mindösszesen egyetlen borjú volt, amely nem maradt helyben blattlövéssel, igaz, harminc méteren belül feküdt. Talán nem véletlen a Naturalis lövedéket reklámozó rövid, lényegre törô jelmondat: "MINDENRE JÓ!"
A következő, akár klasszikusnak is mondható eset történt velem, ami bizonyára sok vadásztársammal megesett már éjszakai vaddisznó vadászaton. A hiányos fényviszonyok közrejátszásával, a keresőtávcső letételét és a fegyver vállhoz emelését követően nem vesszük észre, hogy közben a disznó megfordult, és az így leadott lövés eleve hátracsúszik. Ráadásul egy szemmel a céltávcsőben - hiába az 56 mm-es objektívlencse - mégsem ugyanannyit látunk, mint két szemmel a fényerős keresőtávcsőben. Velem is megtörtént. A 14,3 g-os Naturalis lövedék mindkét oldalon eltörte a combcsontot. Ami azonban nem mindennapos, hogy mire a búzatarlón közel 150 métert megtettem a helyben maradt süldőig, addigra ki is múlt, nem volt szükség kegyelemlövésre. Feltehetően a becsapódó lövedék szétroncsolta egyik vagy akár mindkét combartériát, és a vad gyorsan elvérzett. Ez a szégyenteljes lövés - amit nem szívesen írok le - mégis szemlélteti a lövedék hatását, hiszen azt vártam volna ilyen lövést követően, hogy a vad a két elülső lábával még húzza magát, és percekig, esetleg a megváltó kegyelemlövésig sajnos szenvedni fog. Szerencsémre, erre nem került sor. Persze, akik lövedékekkel foglalkoznak, azok nagyon jól tudják, hogy egy-egy lövedéktípusról határozott véleményt csak akkor illik mondani, ha azzal már legalább száz nagyvadat lőttünk. Akkor már lehet némi gyakorlati tapasztalatunk. Messzemenő következtetéseket pedig több száz nagyvad elejtése után lehet levonni. Nem is ez a célom!
Igaz, ha valaki például tíz nagyvadat lő egy kaliberrel, ugyanazon lövedéktípussal, és egyik esetben sem lenne elégedett a lövedékhatással, aligha kísérletezne vele tovább. Ám ha, mondjuk, mind a tíz elejtett nagyvad helyben marad, vagy igen rövid menekülési utat tesz meg (a találat pedig nem idegközpontot vagy végtagot ért), az egyáltalán nem garantálhatja, hogy esetleg az ezt követő több
tucat nagyvadnál is ilyen eredményt kapunk.
Meggyőződésem, hogy egy-egy új lövedéktípussal elejtett néhány tucat nagyvad után csak egyfajta impresszió, rövid távú "megérzés" alakulhat ki a használóban, mint egy rövid bepillantás, semmi több. Ám ez elég ahhoz, hogy tovább próbálgassuk, feszegessük a lövedék képességeit, és előbb-utóbb megtudhatjuk, mire képes egy rosszul sikerült, elcsúszott lövésnél.
Gondoljunk csak bele, mekkora különbség néhány másodpercre látni egy szarvasbikát, és megítélni annak korát, elejthetőségét, vagy perceken keresztül tüzetesen megfigyelni mozgását, viselkedését, habitusát, agancsformáját. Hát nincs ez másképp a lövedékekkel sem. A Naturalis-val - bár meglehetősen új konstrukció, különösen az LR típusa - az utóbbi időben egyre több neves külföldi vadászati szaklap foglalkozik, ahol rendre dicsérik hatásmechanizmusát, lőpontosságát és megbízhatóságát.
A magam részéről esélyesnek látom, hogy a Naturalis elsősorban Európában, míg a Barnes Triple Shock lövedék inkább a tengerentúlon, vezető szerepet töltsön be a jövő kiváló hatásmechanizmusú, környezetbarát lövedékeinek sorában. Persze a többi neves lőszergyártó Premium típusú lövedékeihez hasonlóan ezeknek is megkérik az árát.
A vadászat gyakorlati körülményei mindig is kiszámíthatatlanok voltak, de talán éppen a véletlen szerepe az, amely változatossá, újra és újra átélhetővé, egyszersmind sportszerűbbé teszi. A lőszergyártók pedig lassan átesnek az ólmot nélkülöző vadászlövedékek fejlesztésének gyermekbetegségein, és egyre jobb, egyre korszerűbb lövedékeket hoznak létre. Úgy tűnik, már semmivel sem kell több kompromisszumot kötnünk, mint azoknak a vadásztársaknak, akik ólom tartalmú lövedékekkel hódolnak atavisztikus szenvedélyüknek.
Simon Szabolcs
Szeleste
Nimród - 2007/5.
|
 |
 |
 |
 |
|
|
|
 |
