 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
CHAPUIS PROGRESS |
 Bogár György - Magasles 2006/12
A magyar vadászok nemzedékek óta főként az osztrák és német vadászkultúra hagyományait követik, így a vadászfegyverek tekintetében is a Mauser, Steyr-Mannlicher, Blaser, Merkel, Krieghoff nevek mindenki számára ismerősen csnegenek. Ellenben a legnagyobb francia gyártók nevei – mint a Manufrace, a Verney-Carron vagy a Chapuis Armes – a legtöbb honi vadásznak semmit sem mondanak. És akkor a számos kisebb-nagyobb manufaktúra termékeiről, amelyek esetenként egyenrangú vetélytársai a legnevesebb londoni puskaművesek fegyvereinek, még szó sem esett.
A vadászfegyvergyártás fejlődését áttekintve nyilvánvaló, hogy a technikatörténetnek ez a fejezete nagyon is bővelkedik francia nevekben, amelyek közül – csak néhány példát kiragadva - emelhetők az alábbiak:
- Franciák készítették el az első kétcsövű sörétes puskát 1740 körül.
- Francia kémikusok állították elő az első, ütésre robbanó gyúelegyet a XVIII. század végén.
- A svájci származású Pauly találmánya alapján Lefaucheux készítette 1835-ben az első, egybeszerelt tölténnyel működő, billenő csövű duplapuskát.
- 1886-ban Lebel tervezte meg az első 8 mm-es űrméretű golyós puskát, amely megnyitotta az utat a ma is használt középkaliberű fegyverek előtt.
.php&thsize=200) A francia fegyvergyártás központja Saint-Etienne, ahol a valódi értelemben vett puskaművesség története már a XVI. században elkezdődött, és ahol a francia vadászfegyverek döntő többségét ma is előállítják. Innen néhány kilométerre fekszik St-Bonnet-le-Chateau, ahol a Chapuis Armes az elmúlt másfél évtized során a duplagolyós vadászfegyverek vezető gyártójává vált, nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is.
A klasszikus, egymás melletti csőelrendezésű Chapuis Progress duplagolyós puskák négyféle normál kaliberben (7x65R, 8x57IRS, 9,3x74R és kívánságra 30R Blaser) készülnek, míg a Progress African modellek 300 Win. Mag., 375 H&H, 416 Rigby és 470NE kaliberek rendelhetők meg. Ez utóbbiak esetében a baszkül két oldalán, a csőblokk alatt, inkább a megkülönböztetést szolgáló oldalsó erősítést találunk, egyébként a Blitz-lakatos szerkezet mindenben azonos a normál kaliberű puskáéval.
A fegyverek kikészítése a standard változattól a tízezer eurós árat jócskán meghaladó iparművészeti darabokig terjed, de a megmunkálás, az illesztések pontossága, és a fegyverek használati jellemzői – mint a lőpontosság, a megbízható működés és a strapabíróság – mindegyiknél változatlan.
Az alábbiakban bemutatott puska standard kivitelű, két elsütőbillentyűs, hüvelykihúzós változat, Monte Carlo pofadékos, egyenes aggyal. A tusa és az előagy olajos kezelést kapott, a felületük tükörsima, a markolat és az előagy cápázása a legdrágább fegyverekre jellemző finomságú. A markolat tenyeret kitöltő, aszimmetrikus kialakítású, míg az átlagosnál hosszabb előagy szintén kézbesimuló, ún. hódfarok (semi-beavertail) formájú. Ezeknek köszönhetően a duplagolyósokat eleve jellemző rendkívül jó kiegyensúlyozottság tökéletes komfortérzetté válik célra tartáskor.
A Chapuis Progress duplapuskák egyik leglényegesebb szerkezeti sajátossága a két párhuzamos csőkampó, amely a cég 1974 óta alkalmaz billenőcsövű fegyverein. Ennek a megoldásnak az a lényege, hogy mindkét cső alatt, külön-külön található egy-egy csőkampó, így lövéskor azokon nem keletkezik oldalirányú igénybevétel, mint a hagyományosan középen elhelyezett, szimpla csőkampón. Ennek eredménye, hogy a csőblokkot sem éri ebből származó, váltakozó irányú terhelés, ami a hagyományos duplákon néhány száz lövés után a csövek eredeti regulációjának megváltozásához vezethet.
.php&thsize=200) A fegyver zárását egyszeres reteszelés biztosítja, ez azonban szokatlanul nagyméretű, 18 mm széles reteszelő kampóval történik.
A Chapuis duplák további jellegzetessége a csősín, illetve a csövek szerelési módja. Szemben a gyakoribb alsó-felső sínes megoldással, a Chapuis egyetlen kovácsolt acélsínt alkalmaz, amelyből hátul a jellegzetes emelt csősínszakasz is ki van munkálva. A több évtizedes gyakorlaton alapuló forrasztási technológiával és a gondos regulálással párosulva a csövek lőpontossága kiemelkedően jó. A csősín céltávcső szereléséhez is elő van készítve, emelt részébe van beépítve a fényáteresztő betéttel ellátott hátsó irányzék, ami szegényes fényviszonyok mellett is jól használható. A mellső irányzék fehér célgömb, és magasságirányban egy csavar segítségével állítható.
A fegyver esztétikai szempontból semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után. A csövek barnítása hagyományos, ún. rust blueing eljárással történik, amely tartós ellenállást biztosít a kopás és a korrózió ellen. A további acélfelületek, mint a baszkül a sátorvas, az elsütőbeillentyűk, a nyitókulcs, valamint a biztosító tolókája mattra krómozottak, ízléses lézergravírozással, amelyet a legismertebb francia vésnökök egyike, Ivan Thierry tervezett.
A bemutatott puska 9,3x74R kaliberű, tömege a felszerelt szíjkengyelekkel, a céltávcsőszerelék talpaival, de céltávcső nélkül 3,4 kg, míg az 1,1-4,5x20-as, acéltokos Kahles Helia céltávcsővel pontosan 4 kg. A 60 cm hosszú csövek gyári regulálása 18,5 grammos Norma Oryx lövedékkel szerelt tölténnyel történt, 50 m lőtávolságra. A Chapuis által mellékelt lőlap szerint a két próbalövést 3-5 másodpercen belül adták le, és a két találat egymástól pontosan 10 mm-re, majdnem egymás felett van.
.php&thsize=200) Annak ellenére, hogy vásárlás előtt több tesztet is átnéztem az interneten, és a normál kaliberű puskáknál ezek is hasonló eredményeket mutattak, nem csekély kétkedéssel vonultam ki szerzeményemmel a Katalinpuszta melletti lőtérre, amikor eljött az igazság órája.
A tesztet a fent említett Norma Oryx lőszerrel végeztem, 50 m lőtávolságon, elsősorban a találatok helyének biztos és gyors felismerése végett. Belövő állványt nem használtam, csak az ún. bechrest lövészetnél alkalmazott, állítható, mellső támaszt és hátul egy tusapárnát. A fegyverpróba során először a céltávcsövet állítottam be 4 lövéssel, majd egy gyors dupla következett, jobb cső, bal cső sorrendben. A két egymás melletti találat éppen összeszakított, súlypontjuk a középtől 3,5 cm-rel felfelé és 2 cm-rel balra esett. Itt kevés szünetet tartottam, a csöveket hagytam lehűlni ( a felmelegedés egyébként nagyon szerény volt), miközben a céltávcső állításán még finomítottam. Ezután következett a tényleges próba, két duplázással, ahol az egyes lövések között kb. 5 másodperc telt el, míg a két dupla között annyi, amennyi idő az újratöltéshez és a célzáshoz kell. A duplákat két egymás melletti céltáblára lőttem, hogy az egyes találatokat a lövések sorrendje szerint azonosítani tudjam. Így duplázás közben mindig csak az első találatot kell memorizálni.
Az eredményt a lenti kép mutatja, amihez nem szükséges kommentár. Kimondhatom, hogy a Chapuis duplák a lőpontosság tekintetében kiemelkedően jók, sőt azt is meg merném kockáztatni, hogy a jelenlegi sorozatban gyártott, klasszikus duplák között minden bizonnyal a legjobbak!
A céltáblán feltüntettem a csövek lövési sorrendjét, amiből látható, hogy az első duplát jobb-bal, míg a másodikat bal-jobb sorrendben adtam le. A találati középpontok távolsága az elsőnél 5 mm, a másodiknál 12 mm. Érdemes a csövek szórását külön-külön is megnézni: ez mind a bal, mind a jobb cső esetében kb. 5 mm, ami egy kiváló minőségű ismétlőpuska esetében is figyelemreméltó. Ha el is fogadjuk, hogy a kipróbáltnál létezhetnek kevésbé sikerült csőpárral rendelkező darabok, a saját tapasztalatomat összevetve más tesztek eredményeivel, nyugodtan ajánlom ezt a puskát a lőpontosságra mégoly kényes érdeklődők figyelmébe is.
Nem lenne teljes a kép, ha a fegyver néhány olyan tulajdonságáról nem esne szó, amelyen még lehetne javítani. Az egyik ilyen az elsütőbillentyűk elhúzási ereje, ami a saját puskámnál a mellső ravasz esetében 2 kg körüli, míg a hátsónál ennél valamivel még több. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a ravaszok ergonómiailag kitűnő helyzete és íveltsége sokat javít az „érzett” elsütési erőn. Számomra, pl. a mérés szerint keményebb, de az ujj görbületébe és a fegyver forgásába is jobban belesimuló hátsó ravasz elsütése lágyabbnak tűnik az elsőénél.
A fesztelenített fegyver kinyitása elég nagy erőkifejtést igényel, bár ez egy vadonatúj puskánál nem szokatlan, és a használat során valószínűleg egy kellemesebb szintre fog beállni.
A tusa hosszát a gyártó a legmagasabb termetű vadászokhoz szabta, feltehetően abból a meggondolásból, hogy rövidíteni egyszerűbb mint toldani (az agyhossz, az elsütőbillentyűktől mérve kb. 2 cm-rel nagyobb, mint egy standard duplacsövű sörétes esetében).
Az agytalp a normál kaliberű dupláknál recézett diófa, ami komfort szempontjából teljesen megfelelő, mivel a puska visszarúgása szerény mértékű, köszönhetően a kitűnő agyazásnak és balansznak.
Ugyanakkor, több más szempontból egy jó minőségű gumi agytalpat mégis megfelelőbbnek tartok, mert kevésbé sérülékeny, nem kopog a les vagy az autó padlóján, a fegyvert nekitámasztva valaminek nem csúszik el olyan könnyen stb.
Végezetül, a Chapuis fegyverek iránt érdeklődők számára elmondom, hogy a cég bock rendszerű duplagolyósokat (Super Orion) is gyárt, továbbá jó reputációnak örvend az Oural nevű, billenő csövű gavallér golyósuk is. Új konstrukció a modul rendszerű Challenger ismétlőpuska, de a vállalat kínálatában gyönyörűen megépített hagyományos és bock rendszerű sörétes puskák is szerepelnek.
|
 |
 |
 |
 |
|
|
|
 |
